„Azt mondják, úgy látszott, hogy egy hatalmas termetű és tekintélyes külsejű lovas fénylő fegyverekkel kirontott a várból, és a küszködő városbeliek segítségére sok katonát hozott magával. Ez a törökben oly szokatlan félelmet és rettegést támasztott, hogy fejvesztett futással vonultak vissza a falaktól. Öt a városbeliek közül is sokan hasonlóképpen látták, s úgy magyarázták, hogy védőszentjük, Szent Márton jelent meg a kellő pillanatban, hogy az ostromlottaknak segítséget vigyen, és az övéi bátorságát visszaadja.” (Istvánffy Miklós)